Tapasztalatok, vélemények a tökéletes galambriasztásról

VARJÚ

(Népszabadság, „Hétvége” melléklet, 11. oldal) 2015. február 28., szombat)


[…] Amióta S-ék a házban a házban laktak, a galambok mindig is odapiszkítottak a párkány ra. […] Csakhogy az S-ék fölötti lakó megunva, hogy a galambok már fészket is raktak az ő erkélyén, dróthálót húzatott a korlát és a fal közé, és kirekesztette a saját területéről a madarakat azok meg a jelek szerint S. erkélyén kerestek új menedéket. […]

– Mi nem tartunk állatot, rázta meg a fejét S. Hát nem is igazit, nevetett a házmester […], műanyagot. Direkte azért árulják, hogy elriassza ezeket. Azok meg olyan buták, hogy nem látják, hogy műanyag. Természetes ellenség, érti? Természetes!

A cím, ahová aztán a hirdetés irányította S-t, egy első emeleti lakást jelölt. Hosszan csen- getett, végül egy ősz hajú asszony nyitott ajtót.

– A galambok miatt, mondta zavartan S.

–Vetésit vagy dolmányost, kérdezte az asszony.

A falhoz tolva egy kartondoboz várakozott, fölötte Petőfi idézet lógott: „Csak ne volna galambok búgása,/Ebből fakad bánatim forrása.”

– Nem is tudom, vonta meg a vállát S. Varjút. Amelyik jobb.

– Mindegyik jó, szögezte le az asszony. Hermann Ottó szerint a dolmányos jobb.

– Hát talán a kitárt szárnyút, felelte bizonytalanul S.

A lépcsőházukban összetalálkozott a volt házmesterrel

– Látom megvette.

– Megvettem. Van hozzá tartó is, hogy felszereljem.

Otthon S. kitekerte a partvis nyelét, a rudat beledugta a vetési tartójába és odaszögelte az erkély falához. Olyan volt tényleg, mintha egy varjú lebegett volna kitárt szárnyakkal a korlát fölött; mintha élne, tollain csillogott holdfény. […]

Viszont a galambok tényleg elkerülték akkortól az erkélyt, sőt még a házat is. A nyomuk, a kupac hamar megszáradt, megkeményedett, könnyű volt levakarni a kőről… […]


(Kőrösi Zoltán)
Köszi,köszi,köszi!!!!!!
Azt hittem sosem lesz vége a galambinváziónak,és akkor megjött Elza. A buta galambok azóta sebesen iránytváltanak,ha mégis a közelébe/és ezzel a teraszunk közelébe/férkőznének.
Annyira jó!
Egy hasznos tanács: ha már fészek van valahol, oda visszajön a pár, mert legyőzi minden félelmét a "gyereke" miatt. Nekünk a teraszon lógó petóniában volt a fészek, ami miatt egy szemtelen pár visszajárt. Fészek repült, a galambok eltűntek. Hihetelen!
Pár napig bizonytalan volt az eredmény, mert egy galambpár tojt a varjúra és csak csak mindig visszajött. (De csak ők ketten) Kellett tehát 4 nap, amikor kifeszített lepedőkkel megszüntettem a leszállóhelyet; így mióta ők feladták végre megint tudok reggelente aludni. Köszönöm!"
Kedves Forgalmazók!
Jó pár galambriasztó módszerrel kísérleteztem az elmúlt 2 évben és ezidáig mind kudarcba fulladt. Nem titkolom kissé szkeptikusan álltam hozzá a műanyag varjúhoz, de úgy voltam vele, egy próbát megér, elvégre az összeg nem vészes, max. ha nem jön be akkor oda adom egy olyan ismerősömnek, aki kerti díszként akarja használni. :)
Nos örülök, hogy Alfréd (Alfred Joseph Hitchcock után) nem funkció nélküli kerti díszként végezte, hanem éjjel-nappal riogatja az erre tévedő galambokat és egy csapásra megszűnt az ürülék az erkélyen és az olykor rendkívül zavaró reggeli turbékolás, melyre hétvégén kora reggel nem egyszer felriadtam.
Az egyetlen dolog, ami azóta történik, hogy pár heves szárnycsapás után a galambok gyorsan irányt változtatnak és jobb pihenő hely után néznek.
(József)
Kedves Gyártók!
Nagyon szépen köszönjük a varjúnkat, mert évek óta megkeserítették az életünket az erkélyen tanyázó galambok. Semmilyen módszerrel nem lehetett elüldözni őket és iszonyatos koszt csináltak. Amióta a varjúnk kint van egy galambot sem láttam. Hihetetlen,hogy mástól egyátalán nem félnek a galambok, de ettől a mű madártól teljesen beijednek! Azóta a házban már más is kérdezte, hogy honnan szereztük, meg más ismerősnek is ajánlottuk. Egyébként még jól is néz ki a virágosládánk közelében ez a madár.
(Molnár-Kovács Orsolya)
Végül nem lógattuk fel a varjút de, 2-3 nap elteltével elmaradoztak a galambok, azóta sem láttuk nyomukat az erkélyen. Köszönjük.
Kedves Forgalmazók!
Nagy-nagy köszönet a varjúért! Mióta Vili a balkon korlátján üldögél nem látni galambokat a közelben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan és hatásosan lehet védekezni a galambinvázió ellen.
(Kovács Marianna)
Sziasztok!
Ezer köszönet és hála a varjúért!
Négy éve költöztem a József Attila lakótelepre egy szép negyedik emeleti lakásba. Örömömet kicsit vissza fogta az erkély korlátjára szerelt zöld háló, mely a galambokat volt hivatott távol tartani. Bár a háló nem volt szép, de az erkély legalább galambmentes volt. Az utóbbi idők viharai megrongálták a hálót és egy nap azt vettem észre, hogy egy galamb pár ki-be jár az erkélyen, mintha a háló ott se lenne.
Végül fészket is raktak, de számomra ez csak akkor derült ki, amikor az elpusztult fiókákat az erkély közepére húzták és ott szét marcangolták. Ez volt az a pont amikor, a háló le, és mű varjú pedig kikerült az erkélyre. Bevallom kezdetben engem jobban megrémített a varjú, mint a galambokat, akik ösztöneiket követve még két napig visszajártak. Harmadnap már nem jöttek és azóta, teljesen galambmentes az erkély és végre háló nélkül gyönyörködhetem a kilátásban.
(Kriszti)
Úgy fest, Gézu működik. Vannak bátrabb egyedek, akik a közelébe merészkednek, de a tanyázás egyértelműen megszűnt! Örülünk!
(G. Ágnes)
Varjú Dezsőnk 2010. február 18-a óta harcol a galambjaink ellen, teljes sikerrel. A hét minden napján, 0-24 óráig fáradhatatlanul űzi az idetelepedni kívánó galambokat. Az örömünk azért is ennyire nagy, mert Dezső annak ellenére is sikeres, hogy a szomszéd erkély gyakorlatilag egy galambkolóniává alakult már, a tulajdonos ugyanis egyáltalán nem foglalkozik a kb. egy centis "anyagréteggel", és az örökösen nála lebzselő mintegy 10 galambbal (mindez egy zsebkendőnyi erkélyen). Nagyon köszönjük az ötletet és a varjút, ajánlottuk már másoknak is jó szívvel, mint a galambriasztás leghumánusabb módszerét.
(Melinda)
T.Forgalmazók!

Kb. 3 héttel ezelőtt találtam rá az interneten erre a honlapra, ahol is kiderült, hogy van egy újabb lehetőség, amivel el lehet kergetni a galambokat (egyébként hamarosan meg is vásároltam ezt a művarjút).

Én egy 12.emeleti lakótelepi lakásban lakom, ahova - talán a magasság miatt - elég sok galamb környékezi meg az erkélyemet, miután sajnos vannak a környezetemben olyanok, akik sajnos nincsenek tisztában azzal, hogy a galamb, illetőleg az általa otthagyott "ajándék" nagyon sok fertőzés okozója, ezért, mint állatszeretők, továbbra is etetik őket.

Arról nem is beszélve, hogy eddig folyamatos gondot okozott az, hogy akár télen, vagy nyáron csak akkor lehetett az erkélyre kimenni, ha előtte alaposan takarítok, fertőtlenítek.

De remélhetőleg ennek most már vége, hiszen az utóbbi napokban azt vettem észre, hogy a galambok - talán a hírtelen ijedtségtől vezérelve, hogy ellenségükkel szembe találták magukat - már nem akarják látogatni az erkélyemet, ami számomra nagy öröm.

Mindezek után bátran ajánlom mindazoknak, akik vadgalambmentes övezetet szeretnének magak körül.

Köszönöm a lehetőséget, és a remek ötletet.
(B.Gabi)
Kb. négy évvel ezelőtt roppant megtiszteltnek éreztem magam, amikor a néptelennek nem mondható erkélyünkön egyszer csak megjelent egy tojás. Nagyon szeretem az állatokat, már-már buddhista viszony fűz a körülöttem élő lényekhez (a szúnyogokat és kullancsokat kivéve, persze!) Még a legyet is inkább kihajkurászom, mint hogy agyoncsapjam...

Etetni nem etettem a madarakat, de szállást adtam nekik, és durrelli érdeklődéssel lestem, hogy lesz a két kuporgó tojásból először két csapzott, csupa láb és csőr, harsányan sivalkodó apróság, amelyek nagyon csinos galambokká fejlődtek. Csak sajnos, rettenetes koszt csináltak! Persze, akadtak, akik holmi betegségekről duruzsoltak a fülembe, de az nem igazán érdekelt.

A következő évben az egyik fiókánk hozta ide a párját, és az elriasztásukra kirakott színes forgó alá rakták a fészküket a kényelmes és biztonságos balkonládába - kissé homlokráncolva, de tűrtem az újabb családalapítást.

Aztán jött az égi szózat a közös képviselőtől: a galamboknak menniük kell! Így amint a fiókák felnőttek, beszedtem a párkányról a ládákat - az erkélyre már nem tudtak bejönni, mert korábban behálóztuk.

A háló nem volt szép, de bevált. Azután elindultunk a Panelprogram pályázaton, nyertünk, és gyönyörűen felújították a házunkat. Alternatív megoldást kerestem a hálózásra, és így figyeltem fel a varjúra.

Edgár kint trónol lesben, a két balkonláda között.

Itthon dolgozom, így volt alkalmam bőven megfigyelni a galambok reakcióját. A galamb jön terepszemlét tartani, meglátja a varjút, és szélsebesen irányt módosít. Valamelyik szomszéd párkányára leszáll egy pillanatra, kiheverni a sokkot ami a varjú látványa okozott, utána sebesen elszárnyal másfelé. Még a közeli fákra sem telepszik le!

Béke van és nyugalom (és a szomszédok sem tették még szóvá, hogy most meg varjút nevelek?!).
(Andrea)
A múlt 7 végén kitettem a lakás erkélyére a varjút, és noha nem lakom ott, és nincs mozgás az erkélyen, úgy tűnt a mai látogatás alkalmával, hogy eltűntek a galambok. A kitétel után kicsit figyeltük a reakciókat, a galambok visszafordultak és szemben lévő parkban szálltak le, úgy tűnik, azóta is ott tanyáznak. A szomszédok is azt mondták, mintha már nem látnák őket, szóval ezeddig olybá fest, a varjú elüldözte élősdi lakóimat. :) Ha már ott lakom, jobban érzékelem talán a változást, de már most is élmény volt, hogy nem találtam újabb fészket az előbbi helyén. Ezer hála és köszönet "karónvarnyúért". :)
(Orsolya)
Halleluja testvérek! Imáink meghallgatásra találtak. A varjú működik. (Már nem vagyok letojva a galambok által...) Köszi szalljelgalamb.hu! Később fotót is küldök.
(Egy varjú gazdája Budaörsről)
Köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok Edgar Allen Poe-nak - így nevezem ugyanis a varjút, amit az erkélyemre kitettem. Azóta galamboknak nyomát sem látom.
(N.I.-né)
Jaj de jó, hogy rátaláltam erre az oldalra: azonnal ajánlani fogom annak a budai cukrászdának, akiknél a minap, amíg bementem fizetni, a galambok beleettek a teraszon hagyott sütimbe!
(Bajusz)



Kérjük írja meg Ön is véleményét, tapasztalatait!

Facebook